kényszer és félelem: a házasságkötést érvénytelenítő akarati hiányosság. - 1. Fizikai kényszer. A jogban ált. alapelv, hogy ha valaki olyan kívülről jövő kényszer hatására cselekszik, amelynek egyáltalán nem tudott ellenállni, cselekménye meg nem történtnek számít (125.k. 1.§). Ilyenkor az érintett személy tette egyáltalán nem tekinthető a szó igazi értelmében emberi cselekedetnek, mert hiányzik belőle az akarat közreműködése. Ha pl. valakinek erőszakkal vezetik a kezét egy okmány aláírásakor, az illető akarata teljesen kívül marad a cselekvésen, így nem is lehet szó emberi cselekedetről. Ugyancsak nem beszélhetünk akarattal végzett emberi tettről abban az esetben, ha valaki - mondjuk egy nekiszegzett fegyver hatására - már egyáltalán nem ura önmagának. Az efféle helyzetekben egyesek fiz. kényszert, mások ellenállhatatlan kényszert (vis absoluta) emlegetnek, az Egyh. Törvénykv. pedig - mindezeknél világosabb megfogalmazással élve - olyan kényszerről beszél, amelynek az illető egyáltalán nem tudott ellenállni (125.k. 1.§). - 2. Morális kényszer és megfélemlítés. Az Egyh. Törvénykv. szerint érvénytelen az a házasság, amelyet kényszer v. olyan súlyos félelem hatása alatt kötöttek, melyet kívülről idéztek elő, még ha nem is szándékosan, és amelytől az illető csak a házasság megkötése árán szabadulhatott (1103.k.). A fenyegető külső veszély tudata félelmet kelt az emberben. Aki félelemből cselekszik, maga dönt, vállalja-e a fenyegető veszélyt, v. annak elkerülésére inkább megtesz valami olyasmit, ami egyébként nem volna szándékában. Ilyenkor tehát működik ugyan az akarat, de nem teljes a szabadsága: jelentős külső tényezők befolyásolják a cselekvő személy kárára. Ezért a jogban ált. elv, hogy a súlyos és jogtalanul okozott félelemből végzett cselekmény érvényes ugyan, de bírói ítélettel érvényteleníteni lehet (125.k. 2.§). Ez az elv azonban nem alkalmazható a házasságra. Aki ugyanis érvényes házasságot kötött, nem kérheti a bírótól annak érvénytelenné tételét, megsemmisítését. Az egyh. házassági perekben ugyanis nem az érvényes házasság érvénytelenítése, hanem a kezdettől meglévő érvénytelenség kinyilvánítása történik. Ugyanakkor a házasságkötés különlegesen fontos, életre szóló következményekkel járó cselekedet. Indokolt tehát, hogy ilyenkor a törvényhozó az akarat teljes szabadságát fokozott védelemben részesítse.

Mindezek miatt a félelemnek a házasságkötéssel kapcsolatban az egyhjog más hatást tulajdonít, mint egyéb cselekmények esetében. Ellentétben más, félelem hatására végzett cselekményekkel, melyek alapvetően érvényesek, a félelemből kötött házasság eleve érvénytelen, feltéve hogy ez a félelem rendelkezik a következő tulajdonságokkal: a) súlyos. A félelem akkor súlyos, ha oka olyan súlyos baj, ami az érintettet emberi számítás szerint biztosan eléri, mégpedig rövid időn belül. A fenyegető baj lehet abszolút értelemben súlyos, ha olyan veszélyről van szó, amely bárkit megrendítene, az egészséges felnőtt embert is. Ilyen, ha valakinek magának v. közeli hozzátartozójának az életét v. testi épségét éri fenyegetés. Ha pl. egy férfinak azt mondják, hogy a tőle fogant magzatot elvetetik, ha nem köti meg a házasságot, ilyen abszolút értelemben súlyos fenyegetéssel állunk szemben. Viszont a →Rota Romana Törvényszék nem szokta kimondani a házasság érvénytelenségét, ha az a fél fenyegetőzött öngyilkossággal, akivel a másik egyébként nem akart házasságot kötni. Ha azonban jegyesének öngyilkossága miatt a másik félre súlyos társad. következmények hárulnának, az öngyilkossági fenyegetést súlyosnak tekintik. Lehet azonban a fenyegetés olyan természetű is, amely csak az érintett számára súlyos, pl. fiatal kora, félénksége, neurotikus alkata v. különösen függő helyzete miatt. Az egyh. bíráskodás ezt a fajta félelmet is súlyosnak, a házasságot érvénytelenítőnek tekinti. A bírói gyakorlat szerint ilyen értelemben súlyosnak számít az ún. minősített tiszteleti félelem, mely akkor áll fenn, ha valaki attól tart, hogy súlyosan és tartósan megsérti és maga ellen hangolja azokat, akiktől erősen függő viszonyban van, v. akik iránt tiszteletet és megbecsülést kell tanúsítania. Effajta viszony szokott fennállni a szülők és gyermekeik, valamint a világi ill. egyh. elöljárók és alárendeltjeik között. A tiszteleti félelmet csak akkor tekintjük súlyosnak, ha minősített, vagyis ha a jó viszony elvesztése nem csupán elvont lehetőség, hanem konkrét események alapján józanul előre látható. Ilyen események a folytonos, elviselhetetlen unszolás, kérlelés, fenyegetőzés, v. az egyszeri, de kemény parancs. - Előfordulhat, hogy a szülők v. az elöljárók a tőlük függő személyt nem csupán kapcsolatuk gyökeres megromlásával fenyegetik, hanem olyan súlyosabb dolgokkal is, amelyek bárkit megfélemlítenének, nemcsak egy gyenge v. függő viszonyban lévő embert. Ilyenkor vegyes félelemről szokás beszélni. Ha pl. egy eltartottnak nincs semmilyen vagyona, sem önálló élet- és munkalehetősége, s ezt a társad. sem biztosítja, számára a kitagadás és a háztól való elkergetés objektíve is súlyos fenyegetés. - b) kívülről előidézett, azaz nem pusztán szubjektív érzés, képzelődés, belső szorongás okozza, hanem külső, emberi (tehát nem természeti) ok. A belső okból eredő szorongás ~ címén nem teszi érvénytelenné a házasságot.

Az ilyen félelem hatására kötött házasság adott esetben mégis érvénytelen lehet a belső szorongásban szenvedő félnek a beleegyezésre való képtelensége (vö. 1095.k.) miatt. A házasság érvénytelenségéhez nem szükséges, hogy aki a félelmet okozza, házasságkötést akarjon ezzel kicsikarni (vö. 1103.k.). A megfélemlítés lehet közvetett is. Ha pl. valaki a családi környezetben súlyosan fenyegetve érzi magát és ebből a helyzetből csak a házasság útján tud szabadulni, a bíróság ki szokta mondani a házasság érvénytelenségét, noha az illetőt senki sem akarta rábírni a házasságra. Azonban ilyenkor is szükséges az érvénytelenséghez, hogy legalább az érintett számára súlyos fenyegetésből fakadjon a félelem, hogy az illetőben ellenérzés legyen a kötendő házassággal kapcsolatban, valamint hogy ne lásson más utat a szabadulásra, mint a házasságot. Az érvénytelenséghez tehát nem elegendő, ha valaki olyan személyhez menekül a fenyegető családi környezetből, akit egyébként is szeret, sem az, ha a házasságot választja a menekülésre, holott más lehetősége is volna erre, pl. önálló egzisztenciát és saját otthont teremthetne magának. - c) A félelemtől az érintett csak házasság útján tud szabadulni. Ha netán más lehetőség is adódna a szabadulásra, de erről az illető nem tud és ezért a házasságba menekül, akkor is érvénytelen a házasság. - A ~mel kapcsolatban gazdag az irod. és sokrétű a bírói gyakorlat, hiszen régebben a házasságok érvénytelenségét igen gyakran ezen a címen mondták ki. E.P.

Bánk József: A kényszerházasság. Bp., 1947. - Erdő 1991:447.